Diagonál

Hatvanöt éve annak, hogy a Volkswagen megduplázta típusainak számát. Március nyolcadikán, egy szerdai napon kezdték gyártani a Typ 2-est, azaz a VW T1-et, ami azóta legalább annyira kultuszautóvá vált, mint a Bogár.

Nyolc férőhely, huszonöt lóerő. Utasonként jó, ha egy Simson ereje dolgozott

A teremtés első napján legyártott tíz darab "Téegyes" - igazából minden mai furgon őse - pofonegyszerű recept szerint készült. Egyenes határoló lemezek, minimális önsúly, könnyen szerelhető léghűtéses motor és - akkor még - kétfelé nyíló kredencajtó. A gyáron belüli fuvarokhoz használt Plattenwagenre a holland VW-importőr, Ben Pon figyelt fel először.

A brémai autógyártó járműveinek minősége közmondásos volt az ötvenes években, végül mégis csődbe ment. A Genfi Autószalonon felröppent a hír: újrakezdenék a gyártást.

Carl Friedrich Wilhelm Borgward maximalista ember volt. Gépkocsikról alkotott ideája korunkban már nem állna helyt: ő úgy tartotta, hogy az autó egy életre szól - a nagykocsik legalább is mindenképpen. Vállalatbirodalmát a harmincas évektől építette, fénykorában egyszerre három autómárkát is futtatva. Kiskocsijait Lloyd, a közepeseket Hansa, a nagyobbakat pedig Borgward néven gyártották.

A karosszéria formájából sokat merítettek a Skoda Octavia(1959) és a Volvo Amazon (1956) tervezői is

A műszaki innováció terén is élenjáró dolgokat művelt, erre most csak két példát említenénk.

Ő gyártott a világon először elektromos irányjelzővel szerelt autót

(Hansa 1500, 1949-ben) illetve ő szerelt először német autóba automata sebességváltót.

A BMW ötvenes években gyártott szükségautóját, az Isettát nem kell bemutatni. Ha máshonnét nem is, a Depeche Mode videoklipjeiből olyanok is ismerik, akik egyébként nem foglalkoznak régi autókkal. A hatszázas már más tészta, azt látva sokan abban sem biztosak, hogy gyári-e az Isettából levezetett stretch-limó.

Az ötvenes évek végén a BMW elsősorban motorkerékpár gyár volt. Nem gyártottak külön-külön autót háziasszonyoknak, illetve szingli huszonéveseknek, modellkínálatuk mai szemmel nézve elnagyolt volt. A kis háromszázas Isetta, illetve az 501-es Barokk Angyal között méretes lyuk tátongott a bajorok programjában.

Az ilyen állapotú példány inkább számít kuriózumnak, mint egy restaurált

Az erőforrások szűkössége miatt a cég úgy döntött, hogy az Isetta kabinroller hosszát még egy ajtónyi távolsággal növelik, így korabeli szemmel nézve már elfogadható méretű autóval képesek szolgálni négy felnőtt számára.

Nagyobb fényszórók, "biztonsági" ütközők: ez egy USA-kivitel

A kisautó motorját az R67-es motorkerékpártól kölcsönözték, az 582 köbcentis motor négyezer fölötti fordulaton 19,5 lóerőt tudott, ami száz kilométeres tempóhoz is elegendő volt. Váltója szériában négysebességes, de létezett félautomata Saxomat fantázianevű változata is.

Mint minden autógyárnak, a Porschének is megvan a saját múzeuma, ahol a szériaautók mellett gyártásba nem kerülő prototípusokat is tárolnak. A több, mint kilencezer négyzetméteres raktár igazi csemegéket rejt.

Zuffenhausentől nem messze van egy raktár, amelyben egymást érik a különlegesebbnél különlegesebb autók, több, mint háromszáz Porsche. Vannak itt versenykocsik, lematricázott tesztautók, a legérdekesebbek azonban azok, amelyeket, bár teljesen üzemképes prototípusok, valami miatt végül még sem kezdtek el gyártani. A legtöbb autót fekete Porsche-jelvénnyel ékesített fehér ponyva takarja.

Kissé szokatlan arányok, de végül is vállalható

Az Ikarus a földkerekség legnagyobb autóbuszgyára volt. Miután elment mellettük a világ, eltűntek a megrendelők, a cégvezetés sokféleképp próbált kiutat találni. A kétezres évek elején francia licensz alapján még terepjárók gyártásával is megpróbálkoztak.

Az Auverland-Sovamag kis francia manufaktúra volt, az ötvenes évektől kezdve gyártott terepjárókat. Autóiknak nem volt rossz híre, abban a kategóriában jegyezték őket, amit ma már a kis japán terepjárók uralnak. Komoly megrendelőjük a francia hadsereg mellett az Idegenlégió volt, náluk tán máig is fut néhány Auverland. A3 nevű modelljüket a kilencvenes évek elején, elsősorban katonai célokra fejlesztették ki, majd anyagi nehézségeik miatt árulni kezdték a licenszét. Hazánkban először a Rába került képbe, utána a Csepellel tárgyaltak, ahol a Volvo Laplanderek összeszerelése révén már volt terepjárós tapasztalat. A "szigetországi" autógyár azonban csődbe ment a megállapodás megkötése előtt. Ezután került képbe az Ikarus.

Egyszerű vonalú műanyag karosszéria