Bár az MZ keletnémet motor volt, nálunk is Dunát lehetett rekeszteni vele. Ezért a példányért első gazdája mégis képes volt egészen Angliáig utazni
Néhány évtizeddel ezelőtt nagyon népszerűek voltak hazánkban a keletnémet MZ-k. Tulajdonképpen különféle változatai uralták a rendszámköteles motorok kategóriáját, főként a Jawák visszaesése illetve a hazai motorgyártás csődje után.
Minőségük jobb volt, mint a többi szoci motoré, a
Walter Kaaden vezette versenyrészleg
pedig egy időben komoly sportsikerekhez is hozzásegítette a szászországi Zschopauban gyártott, kétüteműiről ismert márkát.
Az MZ ES 250/2-t 1967 és 1973 között gyártották, egy hengeres, kétütemű, négy sebességes váltóművel szerelt motorja 246 köbcentis volt. A 156kg-os motor teljesítménye tizennégy kilowatt, végsebessége pedig 110 km volt óránként.
A deluxe kivitel a standard kék-fehér összeállítással szemben az elegánsabbnak gondolt piros-fekete színkombinációt kapta.
Szörny-Golf a hetvenes évekből
Bár oldalsó és hátsó csomagtartókkal is felszerelték a gyárban, nem emiatt különleges. A motor igazi érdekessége, hogy már gyárilag felszerelték minden olyan kiegészítővel, ami alkalmassá tette az oldalkocsi fogadására.
A hátsó villára és a vázra hegesztett csavarfurat, illetve a zsírzóval ellátott kapcsolóelem mellett az első - Earles – villa sem volt szokványos.
Ezen két furatot is készítettek az első kerék tengelyének számára, hiszen szóló-, illetve oldalkocsis motorozás esetén a jármű ideális kanyarvételéhez más-más elsőkerék pozíció szükséges.
Ezt az 1971-es évjáratú 250-est Nagy Britanniába exportálták, ott volt bemutató motor egy szalonban. Mivel a brit piacon soha nem volt hiánycikk a jó motorkerékpár, ráadásul ekkortájt már javában folyt a japán invázió is, így ezt az MZ-t, a reménybeli nyugati vásárlók bevonzása érdekében minden létező extrával felvértezték.
Ez keltette föl későbbi magyar tulajdonosa figyelmét is, aki kinn, fontért vette meg, hogy aztán külszolgálata végeztével, 1973-ban hazahozza magával.
Sosemvolt Porschék titkos raktára
Mostani tulajdonosa, a szolnoki Faragó Sándor 2010-ben, első tulajdonosától vásárolta megkímélt állapotú, gyári fényét majd negyven éven keresztül megőrző motort. A jármű állapotára jellemző volt, hogy a vételkor még eredeti hátsó gumiabroncsát viselte.