Mint minden autógyárnak, a Porschének is megvan a saját múzeuma, ahol a szériaautók mellett gyártásba nem kerülő prototípusokat is tárolnak. A több, mint kilencezer négyzetméteres raktár igazi csemegéket rejt.
Zuffenhausentől nem messze van egy raktár, amelyben egymást érik a különlegesebbnél különlegesebb autók, több, mint háromszáz Porsche. Vannak itt versenykocsik, lematricázott tesztautók, a legérdekesebbek azonban azok, amelyeket, bár teljesen üzemképes prototípusok, valami miatt végül még sem kezdtek el gyártani. A legtöbb autót fekete Porsche-jelvénnyel ékesített fehér ponyva takarja.
Kissé szokatlan arányok, de végül is vállalható
Itt lapul például a 911S-re megszólalásig hasonlító narancspiros 915-ös, ám valami mégsem stimmel az arányaival. Harmincöt centivel hosszabb ugyanis a hetvenes évek eleji alapmodellnél, cserébe ha nem is teljes értékű, de az eredetinél azért jobban belakható hátsó üléssort kínálva.
Mintha a Verdák lány-autóját látnánk
A Panamera eljöveteléig nem létezett négyajtós Porsche, pedig a cég már a nyolcvanas években gondolkodott egy sportlimuzin kifejlesztésén. A 989-esre keresztelt autó háromhatos, V8-as motorjának több, mint háromszáz lóereje kétszázhetvenes végsebességet tett volna lehetővé. Harm Lagaay főtervező munkáját kilencven végére fogadta el a vezetőség, a gyártás kilencvennégy nyarán kezdődött volna. Az életképesnek tűnő tervből végül a magas gyártási költségek, valamint a Porsche átmeneti gyengélkedése miatt végül nem lett semmi.
Veszélyes vetélytársa lett volna az MX-5-nek
A 984-es névre keresztelt kabrió ugyancsak a nyolcvanas évek szülötte volt. Az arányaiban az MG F-et idéző kompakt sportkocsi a nagytesó 928-as stílusjegyeit viselte magán, építési elve pedig szögegyszerűen hangzott: „csekélyebb tömeg és kisebb légellenállás egyenlő kategóriánál jobb menetteljesítmény“. Az autó százharmincöt lóereje kétszázharmincas tempóban vitte volna az egy tonnánál valamivel könnyebb autót. A nagyjából tíz és fél millió márkát felemésztő fejlesztés végül mégis csak a prototípusok számát gyarapította.
Leginkább egy Jensen-kombira emlékeztet a 928H50
Legütősebb talán mégis a 928 H 50 kódjelű autó. Ezt 1987-ben, manufakturális módszerekkel szerelte menetkészre a ma már lakóautókat építő Weinsberg tuningcég. Shooting brake stílusú autónak mondhatnánk, bár nem kettő, hanem négy ajtón keresztül juthatunk be az aprólékosan kidolgozott, bőrrel bevont belső térbe. A Mazda Mx-8 hoz hasonlóan B-oszlop nélküli autót több, mint ötezer kilométeren keresztül tesztelték, míg végül kiderült: a kaszni merevsége nem elegendő ahhoz, hogy a járrmű sorozatgyártásba kerüljön – így ma csak kétajtós 928-asokra vadászhatnak a gyűjtők a használt autókat kínáló oldalakon.
