A Latvija soha nem volt gyakori autó itthon. Ez elsősorban a viszonylag kis példányszámnak, másrészt annak volt köszönhető, hogy a tizenkét személyes kisbusz vezetéséhez „D” kategóriás jogsi kell.
Egy Nógrád megyei városban fotóztam ma ezt a Latviját. A hátsó rendszám tanúsága szerint tizenegy éve járt le a műszakija. Megpróbáltam visszaemlékezni, mikor láttam utoljára ilyet forgalomban és rá kellett döbbennem, van annak már tizenöt éve is. Annak idején főleg téeszbuszként meg közintézmények transzportjaként dolgoztak ezek az autók sárga, kék, zöld, meg talán bordó színben, középvonalukon mindig fehér csíkkal.
Fáradt Latvija, mellette meg Niva a lakótelepi parkolóban - echte szovjet utcakép
A RAF 2203 típusjelű autót a Lett SzSzK-ban, később Lettországban gyártották, 1975-től egészen 1997-ig, amikor csődbe ment a Jeglava városában épült autógyár. Motort a kocka Volgából (M24-es) kerítettek bele, de azt nem Gorkijban, hanem a zavolzsjei autógyárban készítették, ZMZ 2203 kódjellel. Kilencvenöt lóerejét már-már dízelesen alacsony, 2400-es fordulaton adta le.
Sto éta? Éta a marsrutka - azaz egy későbbi típusú, vastag lökhárítós iránytaxi
A hetvenes években gyártott Latvijákat még négy dobfék lassította, később a modernizált 24-10-es Volga motorral és -műszerfallal együtt első tárcsafékeket is kapott a kocsi.
UAZ-éhoz vagy Nysáéhoz képest ergonomikus munkahely. Egy T3 ehhez képest már ufó
A kisbusz hátsó futóműve laprugós volt, hidraulikus lengéscsillapítóval kiegészítve, előre pedig csavarrugós futómű került.
RAF 2907 - ez az autó őrizte az (olimpiai) lángot. A légkondis utasteret leválasztották
A fő profilnak számító személyszállító kisbuszon kívül kisebb sorozatban készült mentő- tűzoltóautó, iránytaxi, sőt szimpla- és duplafülkés furgon is. A legérdekesebb verzió azonban vitán felül a RAF 2907 volt. Ez a Moszkvai Olimpiára gyártott háromszáz speciális kisbusz egyikeként, az olimpiai láng kíséretére készült. Légkondis utasterében hűtőszekrény, fotelek és asztal mellett olimpiai fáklyákat tároló rekesz is volt.
