Diagonál

Ami nálunk a Velorex volt, az Nagy-Britanniában a Reliant Robin. Egy kis háromkerekű járgány, azoknak, akik félnek az igazi autóktól.

A Reliant Motor Company angol autógyár volt, 2002-es megszűnéséig Birmingham közelében, a staffordshirei Tamworthban működött. A háromkerekű autók egy brit törvénynek köszönhették létüket, amely értelmében motorkerékpárra érvényes jogosítvánnyal is lehetett őket vezetni.

Egy első generációs Reliant Robin, már a nagyobb motorral

A Robin (vörösbegy) nevű kisautó három generációját harminc éven keresztül gyártották, komoly sikert aratva ebben a speciális szektorban.

Tegnap arról volt szó, hogyan, honnan szereztek autót a népnek a furfangos szocialista külkereskedők. Ma arról mesélünk, mit és mennyiért sikerült eladni.

A hetvenes évek vége még relatíve békeidőnek számított, a második olajár-robbanással együtt járó infláció még előttünk állt, az árak viszonylag stabilak voltak. Magyarország egyre jobban élt - nyugati meg japán hitelekből.

Kisvakondék biztosan szerették. Az elégtelen hűtés miatt állandóan forrt a víz

1978-ban tizenegy, kizárólag keleti típus huszonnégy változatát kínálta a Merkur. A kínálat mai szemmel nézve talán legextrémebb tagja a 1203-as típusszámú Skoda busz volt, amelynél sokkal jobb alternatívát nyújtott a maga korában nagyon elterjedt Barkas B 1000.

A kilencvenes évekig itthon egyetlen cégnek, a MOGÜRT-nek volt engedélye új személyautók importjára, az általuk behozott kocsikkal pedig a Merkur kereskedett

A MOGÜRT-nek általában nem volt könnyű megegyeznie a többi, autógyártó szocialista ország külkereskedőivel, hiszen a "szocialista relációval" folytatott kereskedelemnél mindegyik előbbre valónak tartotta a konvertibilis valuta fejében történő értékesítést - akár még az önköltségi ár alatt is.

Használt autó telep hirdetés az Autó-Motorból. Kurrensebb autókon gyakran kaptak össze

Az áhított nyugati export után a KGST-s "baráti országok" igényeinek kielégítése következett, lehetőleg készpénzért, más esetben műszaki cikkekért, autóalkatrészekért cserébe, bonyolult elszámolások alapján. Így kerültek például a veszprémi Bakony Művek alkatrészei a Polski Fiatokba meg Zsigulikba, vagy az MMG kilométerórái a Zastavákba.

A VW költségeinek csökkentése érdekében erősen fontolgatja, hogy a Polo következő generációját már csak ötajtós, illetve szedán kivitelben kínálja majd. Gazdasági szempontból bizonyára szükséges a lépés, a hagyományok azonban a háromajtós megtartását indokolnák.

Idén lesz negyven éve annak, hogy a Volkswagen AG piacra dobta kiskategóriás autóját, a Polót, gyári zsargonban a 86-ost. A típust valójában Ingolstadtban, Audi 50 néven fejlesztették ki, még az NSU-tól örökölt kisautós hagyományok jegyében. Az Audi azonban 1978-ban befejezte az ötvenesek gyártását, ettől fogva kezdte a VW cég-leányát felsőbb kategóriás személyautók gyártására átpozícionálni. Az ötszázezredik Polo már az Audik nélkül, 1979-ben készült el.

Első generációs 86-os. Csak ezek készültek fém lökhárítóval

Az 1977-től gyártott lépcsős hátú Polo neve először Derby volt, 1981-től pedig Polo Classic néven futott. A Polók második generációja, a 86C 1981-től ma már elképzelhetetlenül hosszú időn keresztül, egészen 1995-ig készült.

A Latvija soha nem volt gyakori autó itthon. Ez elsősorban a viszonylag kis példányszámnak, másrészt annak volt köszönhető, hogy a tizenkét személyes kisbusz vezetéséhez "D" kategóriás jogsi kell.

Egy Nógrád megyei városban fotóztam ma ezt a Latviját. A hátsó rendszám tanúsága szerint tizenegy éve járt le a műszakija. Megpróbáltam visszaemlékezni, mikor láttam utoljára ilyet forgalomban és rá kellett döbbennem, van annak már tizenöt éve is. Annak idején főleg téeszbuszként meg közintézmények transzportjaként dolgoztak ezek az autók sárga, kék, zöld, meg talán bordó színben, középvonalukon mindig fehér csíkkal.

Fáradt Latvija, mellette meg Niva a lakótelepi parkolóban - echte szovjet utcakép

A RAF 2203 típusjelű autót a Lett SzSzK-ban, később Lettországban gyártották, 1975-től egészen 1997-ig, amikor csődbe ment a Jeglava városában épült autógyár. Motort a kocka Volgából (M24-es) kerítettek bele, de azt nem Gorkijban, hanem a zavolzsjei autógyárban készítették, ZMZ 2203 kódjellel. Kilencvenöt lóerejét már-már dízelesen alacsony, 2400-es fordulaton adta le.