A kilencvenes évekig itthon egyetlen cégnek, a MOGÜRT-nek volt engedélye új személyautók importjára, az általuk behozott kocsikkal pedig a Merkur kereskedett
A MOGÜRT-nek általában nem volt könnyű megegyeznie a többi, autógyártó szocialista ország külkereskedőivel, hiszen a „szocialista relációval” folytatott kereskedelemnél mindegyik előbbre valónak tartotta a konvertibilis valuta fejében történő értékesítést – akár még az önköltségi ár alatt is.
Használt autó telep hirdetés az Autó-Motorból. Kurrensebb autókon gyakran kaptak össze
Az áhított nyugati export után a KGST-s „baráti országok” igényeinek kielégítése következett, lehetőleg készpénzért, más esetben műszaki cikkekért, autóalkatrészekért cserébe, bonyolult elszámolások alapján. Így kerültek például a veszprémi Bakony Művek alkatrészei a Polski Fiatokba meg Zsigulikba, vagy az MMG kilométerórái a Zastavákba.
89'-ben már színesben lehetett álmodozni. A Wartburg már 4T-ben jött, a Trabik még 2T-k
Az autót remélők sorának végén a gyártó országának népe kullogott.
Otthon az került forgalomba, amiből végképp nem lehetett pénzt csinálni
– erről szólt a szocialista hiánygazdaság és ezért várt például az NDK népe több mint tíz évig egy új Trabant 601-esre.
Szállítási sérült autók a csepeli átadótelepen. Ma már ölni tudnának egy ilyen Wartburg Touristért
A MOGÜRT-tel szemben a Merkurnak – hiánygazdaság, ugye - sokkal könnyebb dolga volt. Fő feladata igazából a sorban állók rendezgetése volt. Az autósok számára minden évben odavetettek egy gumicsontot, az Autós Mindentudó című, kereskedelmi forgalomba nem hozható kiadvány formájában.
Minden évben kiadták, minden évben szinte ugyanaz volt benne
A puha fedelű könyv a balesetek megelőzésétől kezdve a benzinkutak listájáig sok mindenről szólt, ám a népet elsősorban a
Merkur-program
című fejezet érdekelte. Ebben a magánszemélyek által hozzáférhető autók listája, illetve az autók ára szerepelt, egy idő után már a vételárelőleg feltüntetésével együtt.
Csepeli átadótelep, kilencven körül. A szabadpiac gyorsan végzett az állami mamutcéggel
Az 1982-es könyvből például kiderül, hogy míg 1960 és 65 között összesen 127 ezer új autót sikerült itthonra behozni, majd eladni, (ötéves tervekben számoltak, ez volt a harmadik) addig 1975 és 80 között már 503 ezret, az előzetesen reméltnél 64 ezer Polski Fiat 126-ossal, Daciával, Skodával és Trabanttal többet. 1980 és 85 közöttre – ekkor már a P, T, K, G, D rendszámokat adták ki – 483 ezer autó behozatalát tervezték.
Részlet az 1984-es Autós Mindentudóból
A használt autók piacára igaz a mondás, hogy kíméletlenül beárazza az autókat. A hiánygazdaságban inkább az volt érdekes, hogyan sikerül belőni az egyes típusok ár-érték arányát. A 82-es Mindentudó vívmányként közölte, hogy
Moszkvicsra, Daciára, illetve Polski Fiat 125p-re alig egy évet kell várakozni.
Árnyalja a képet, hogy addigra a 2140-es Moszkító nimbuszát strapabíró volta ellenére is alaposan megtépázták a valamivel modernebb Ladák, a Nagypolszki gyártási minősége ekkorra már alaposan leromlott, a Daciák meg minden másnál hitványabbak voltak.
